Kapcsolatunk az idővel

„A nők időszegénységben élnek” – olvashattad egy korábbi bejegyzésemben. Sőt, valószínűleg Te magad is így érzed, amikor munkából hazafelé már az jár a fejedben, hogy mi mindent kell még elintézni, megcsinálni, akkor még ott a rengeteg szennyes, és fejben már a vacsit, a holnapi tízórait, uzsonnát is tervezed és meg kell persze nézned, hogy elkészült-e a házi, nem lesz-e dolgozat, stb. stb. Kavarognak a fejedben a végeláthatatlan feladatok és már attól kimerülsz, hogy számba veszed, mi mindent kell csinálnod.

Vajon hol lehet ebben helyet és időt találni azokra a meghitt együttlétekre a gyermekeddel és önmagaddal?

Különösen motoszkálhat benned ez a kérdés akkor, ha az előző napokban a gyermekeddel eltöltött idő naplózása és a saját érzéseid, illetve a gyermeked visszajelzései azt az eredményt hozta számodra, hogy több együttlétre lenne szüksége(tek).

Azonban mielőtt azon kezdenél el gondolkodni, hogyan szoríts bele a 24 órába a meglévők mellé még több dolgot, nézzünk rá arra, hogy milyen egyáltalán a viszonyod az idővel.

Hitrendszerünk, mint életünk mozgatórugója

Mit értünk egyáltalán hitrendszeren?

Az én definícióm szerint a hitrendszer azokat a meghatározó gondolatokat, alapvetéseket fogja össze, amelyeket én igaznak vélek, amit igaznak fogadok el.

Azonban a hitrendszer egyik fontos jellemzője az, hogy mindezt nem a saját tapasztalatom alapján teszem, hanem a generációkon keresztül rögzült, apáról fiúra, vagy jelen esetben inkább anyáról gyermekre továbbadott alapvetésekről.

Vajon Te milyen gondolatokat, „igazságokat” hordozol magadban az idővel kapcsolatban? Egyáltalán mi az első, meghatározó gondolat, ami először eszedbe jut az időről, az időhöz való viszonyulásodról?

A legtipikusabb gondolataink az időről valahogy így hangzanak:

„Egyszerűen semmire sincs időm!”

Állandóan rohanok.

Az idő olyan gyorsan elrepül.

Állandó időnyomásban vagyok.

Az idő pénz.

Képtelenség utolérni magam.”

Mi az, amit ezek a mondatok sugallnak? A többsége azt az üzenetet hordozza, hogy nem pihenhetek, nem tékozolhatom el az időt haszontalan dolgokra. Az időt mindig hasznos tevékenységekkel kell kitölteni.

Ha ezeket a mondatokat Te is igaznak tartod, akkor kérlek olvasd el újra, miközben figyeld meg, hogy milyen testérzeteket okoznak.

Nekem például hallva, olvasva ezeket, szinte azonnal összerándul a gyomrom és késztetést érzek arra, hogy csináljak valamit. Ezzel együtt azonnal elkezd kattogni az agyam és jönnek a feladatok.

Barátságban az idővel

Mi történik, ha az előző mondatokat lecseréled?

Mit érzel a testedben, ha például az alábbi mondatokat olvasod?

„Az idő nekem dolgozik.

Lassan járj, tovább érsz.

Épp 24 óra áll rendelkezésemre, mint mindenki másnak.

Mindenre jut idő, amire csak szeretném.”

Engem például nyugalom és béke.

Ebből tudom, hogy számomra ezek az „igazságok” jóval támogatóbbak. Ezért úgy döntöttem, ezeket fogadom el igaznak.

Igen, meglepő, de ennyire egyszerű.